GS Trophy 2012.

Keresztül Dél-Amerikán 7 nap alatt.

Végül a német motortrió nyert bő 18 ponttal a franciák – csupa természetes tehetséggel megáldott sportember – előtt, akik bizonyára bánnak minden elvesztegetett pontszerzési lehetőséget, miután elmulasztottak benevezni az első fotóversenyre. A dobogó harmadik helyére az olaszok kerültek a hét során nyújtott stabil teljesítményükkel. A GS Trophy szellemisége azonban nem annyira a győzelemről és a vereségről szól, mint inkább a csapatszellemről, a bajtársiasságról és arról, hogy közös kalandokban osztozol a Föld bolygó minden pontjáról érkező, hasonló gondolkodású emberekkel. 

+ További információk

Amikor a motorosok hét napnyi, két keréken átélt megpróbáltatást és gyötrelmet követően begurultak a Temuco közelében fekvő Trailanqui üdülőhelyre, jól látható volt rajtuk a megkönnyebbülés és az öröm: a GS-motorkerékpárok és a BMW-életstílus iránti szeretet által összekötött nemzetközi közösség nem rejtette el érzéseit. 

A motorosok között volt néhány különleges vendég is, többek között Heiner Faust, a BMW Motorrad értékesítési és marketing-alelnöke, aki a következőket mondta: „Dél-Amerika tökéletes helyszínnek bizonyult a harmadik GS Trophy számára. Ha körülnézel, láthatod, milyen boldogok az emberek, hogy itt lehetnek, és osztozhattak ebben a kalandban. Ez egy életre szóló utazás volt a résztvevők számára, én pedig nagyon büszke vagyok az általunk létrehozott GS Trophy márkára.”

Az FS 800 GS motorosok vándorcirkusza tagjai között tudhatta továbbá a BMW Múzeum vezetőjét, Ralf Rodepetert is, aki egy 800 cm3-es kéthengeres BMW GS-en motorozott, méghozzá egy igencsak különleges darabon, amely 28 évvel ezelőtt gördült le a szerelőszalagról Berlinben. Ez az R 80 G/S Paris Dakar kiadás általában a BMW müncheni múzeumában található, ahol a BMW Classics gyűjtemény részét képezi. Bár nem versenyzett, Ralf eltökélt volt, hogy a GS Trophy minden egyes kilométerét megteszi ezzel az ikonikus, első generációs GS-sel, amely inspirációul szolgált minden utána következő modellhez. A GS Trophy-n szerzett tapasztalatairól szólva Ralf azt mondta, hogy a 2012-es esemény „valószínűleg életem legjobb motoros élménye volt, olyan emlékekkel, amelyek örökké velem maradnak majd.”

Ezt a véleményt sok résztvevő osztotta, köztük a japán Shinichi Yamashita is, aki azt mondta: „Nos, a versenynek vége van, de szeretnék visszatérni és újra végigcsinálni az egészet. Igazán élveztem a beszélgetéseket és a különleges próbákat, különösen a hegymászást az esőerdőben az ötödik napon, amikor az eső lefojtotta a port, és így pazar látvány és nagyszerű motorozás volt a jutalmunk. Otthon, Japánban van egy BMW F 800 GS-em, ami egy nagyszerű motor a kalandtúrákhoz, de ez az utazás leginkább arról szólt, hogy nagyszerű emberekkel találkozhattam a világ minden tájáról. Eddigi életem legjobb emlékeként fogom megőrizni.” 

+ További információk


Cameron Thompson brit motoros először nem találta a szavakat, amikor élményeit akarta összefoglalni, de aztán összeszedte magát annyira, hogy kifejtse a GS Trophy egész életet átformáló jellegét: „Annyi minden történt itt, hogy szinte lehetetlen elmagyarázni” – mondta. „Az utazás Patagónián keresztül a legjobb motoros élmény volt, amiben valaha részem volt – de ahhoz, hogy megértsd, miről szól egy ilyen túra, egy GS-en kell ülnöd. Ezeknek az utaknak és ennek a fajta motorozásnak a megtapasztalása egy új dimenziót tesz hozzá a motoros képességeihez. A hét során jó néhány alkalommal kerültem trükkös helyzetekbe a 800 GS-sel, de mindig könnyen kihozott belőlük. Az egyesült királysági csapat címvédőként érkezett ide, de egyáltalán nem vagyunk csalódottak amiatt, hogy nem sikerült azt megőriznünk – igazán tehetséges motorosokkal versenyeztünk. Mielőtt Dél-Amerikába jöttem volna, a feleségem azt mondta nekem, hogy már az, hogy egyáltalán itt lehetek, győztessé tesz – most már értem, mire gondolt.” 

+ További információk

A dél-afrikai csapat hátul végzett, de ennek ellenére népszerűnek bizonyultak az idei eseményen, különösen azt követően, hogy a Trophy-n részt vevő összes csapatnak megtanították, hogyan kell „huhogni” (ami egy éles harci kiáltás). Ezzel aztán hozzájárultak a hangerő emeléséhez a negyedik napot követő minden egyes vacsora és különleges próba során. A csapat tagjának, Wayne-nek a Trophy-n való részvétel maga volt a valóra vált álom, különösen azután, hogy a dél-afrikai nemzet egy ilyen fantasztikus események adott otthont 2010-ben: „Nagyszerű kaland volt, ami még túl is szárnyalta elképzeléseimet” – mondta. „Az igazat megvallva eleinte nem igazán tudtam, mire is számíthatok, de annyi elképesztő aspektusa volt ennek az útnak – megismerni különböző országok és kultúrák képviselőit, az ételek, a szervezés, és a többi. A motorozás fantasztikus volt; Patagónia egyes területei Dél-Afrika Karoo régiójára emlékeztettek, és az F 800 GS, amit vezettem, tökéletes volt a feladatra. Otthon egy R 1200 GS Adventure modellem van, szóval jó volt kipróbálni ezt a szeretetre méltó, könnyen kezelhető, kisebb GS-t.” 

+ További információk

Csakúgy, mint a japán, az olasz és a német csapat, az amerikaiak is olyan csapattal indultak, amely részt vett az összes eddigi GS Trophy eseményen. Az F 800 GS-en versenyző csapattag, Carlo Boffi végtelenül boldog volt, hogy részese lehetett a show-nak: „Természetesen szomorú vagyok, hogy véget ért” – mondta. „Nagyon jól éreztem magam a hasonló gondolkodású versenyzők között, és különösen élveztem a különleges próbákat. Nem számítottam rá, hogy ennyi vidámságban lesz részem, azt kívánom, bár még egy héttel tovább tartana. Szomorú vagyok, hogy meg kell válnom a motoromtól, bár otthon van egy 2009-es F 800 GS-em, ami már egyszer elvitt Patagóniába és aztán vissza New Yorkba néhány éve. Ez a legújabb verzió nagyon jól tartotta magát, dacára a néhány kisebb ütközésnek út közben, nagyon jó darab. Bár Ryan, Chad és én az Egyesült Államok csapatából elég sok időt töltöttünk defektek javításával – kétszer saját magunknak, hatszor pedig más csapatoknak, sőt, egyszer még a kísérőkocsi pótkocsijának abroncsát is megfoltoztuk –, de nagyon élveztük a GS Trophy-t övező bajtársiasságot. 200 dollárt fektettem be a selejtezőbe, és nézd meg, micsoda élményeket és emlékeket kaptam cserébe – ezt nevezem fantasztikus megtérülésnek!”

+ További információk

Annak ellenére, hogy az amerikai csapat tagjai egészen addig még csak nem is találkoztak egymással, hogy megérkeztek volna Santiagóba (Chile), nagyon jól egységbe kovácsolódtak, és hozzájárultak a Trophy egyedi hangulatához. Tapasztalatait felidézve az alaszkai Chad Yoshitomi a következőket mondta: „Le vagyok nyűgözve az egész Trophy-tól, egyszerűen elképesztő volt. A BMW Motorrad egy nagyszerű eseményt hozott össze, ami minden előzetes elvárásomat felülmúlta, annyira élvezetes volt. A motor hibátlan volt. Otthon, Alaszkában egy R 1200 GS Adventure motorom van, szóval az F 800 GS-t könnyűnek, könnyen vezethetőnek és benzintakarékosnak találtam. Röviden, a GS Trophy nem is lehetett volna jobb – az egész show csodálatos volt.” 

+ További információk

A nemzetek közötti szolidaritás a Trophy alatt végig tetten érhető volt, ami nem kerülte el az orosz csapat egyik tagjának, Andrej Szokolovnak a figyelmét sem: „Szeretnék visszafordulni és újra végigcsinálni az egészet. Tényleg készen állok még egy körre” – mondta. „Természetesen nehéz felfogni, hogy véget ért ez a hosszú utazás, és hogy ennyi új emberrel kötöttünk barátságot a világ minden tájáról. Remélem, hogy sokunkkal fogok még újra találkozni a jövőben – talán egy másik GS Trophy-n!” 

+ További információk
Le vagyok nyűgözve az egész Trophy-tól, egyszerűen elképesztő volt. A BMW Motorrad egy nagyszerű eseményt hozott össze, ami minden előzetes elvárásomat felülmúlta, annyira élvezetes volt.

Chad Yoshitomi Alaszkából

Természetesen nem csak a csapattagok élvezték a Trophy-t; egy-egy újságíró szegődött minden egyes csapat mellé a hétre, akik részt vettek néhány különleges próbán is, és segítettek a csapatuk motiválásában és a különféle fáradságos feladatok teljesítésében is. Bár csak korlátozott tereptapasztalatokkal rendelkezett, Martin Fitz-Gibbons brit újságíró meredek tanulási görbét írt le a trailanqui célig, és határozottan megkönnyebbült, hogy sértetlenül megúszta az egy hetes kemény motorozást: „Az biztos, hogy nem volt egy sétagalopp, igazi kihívás volt ez a dél-amerikai túra – és rendkívül megkönnyebbültem, hogy túl vagyok rajta” – mondta a BIKE Magazine újságírója. „Mielőtt felsorakoztunk volna a rajtvonalhoz, ideges voltam, mert csak egy hatnapos tréningen vettem részt a BMW dél-walesi terepmotoros iskolájában Simon Pavey-vel és csapatával. Azonban nagyon jól felkészítettek, és büszke vagyok rá, hogy egész héten nyeregben maradtam! Az F 800 GS egy valóban jó motor. Elsőre nem könnyű felpattanni rá, de nagyon megéri. El se tudok képzelni jobb kalandmotor-kerékpárt.”

Bár a többi versenyzőnél sokkal komolyabbnak tűntek, a végül nyertesnek bizonyuló német csapat megmutatta, hogy viccesek is tudnak lenni, amikor az étteremben a nyertes trófeák átvételekor nekivetkőztek, és előbukkant egyszínű aláöltözetük: minden csapattag a német zászló egy-egy színébe öltözött. „Jó volt együtt visszaérkezni a kezdőpontra” – mondta egyikük, Tobias Weiser a győzelmi ünnep végén. „Ez a GS Trophy messze túlszárnyalta az elvárásaimat. Hihetetlenül jól szórakoztunk, különösen a brazilokkal és az argentinokkal. Tulajdonképpen számomra az emberek tették ezt az utat ilyen különlegessé. Otthon egy HP2-esem van, de nagyon élveztem az F 800 GS-en motorozni, bár én egy nagyon magas fickó vagyok. Röviden, életem legjobb élményét éltem át itt Dél-Amerikában.” 

+ További információk

Tomm Wolf, a főszervezők egyike és a felderítők vezetője számára hihetetlen megkönnyebbülést és elégedettséget jelent, hogy a harmadik nemzetközi GS Trophy ilyen sikeres volt: „Nagyszerű volt a versenyzőkkel és a segítő személyzettel együtt dolgozni és játszani. Sok időbe telt megszervezni ezt a versenyt, és örömmel és megkönnyebbüléssel tölt el, hogy mindenkit biztonságban és egy darabban hoztunk vissza! Nagyon sokan vannak, akik nélkülözhetetlenek voltak az esemény megszervezésében – tényleg nem tudtuk volna nélkülük megcsinálni. De máris a következő versenyen gondolkozunk. Két év múlva új GS Trophy-t indítunk, szóval talán ott ismét találkozhatunk ezek közül a hihetetlen fickók közül néhánnyal...” 

+ További információk

Az eseményt összegezve Michael Trammer szintén azt emelte ki, hogy nem is annyira a Trophy versenyeleme a fontos, mint inkább az egység és a közös szenvedély érzése, ami olyan szembeszökő volt a világ minden tájáról érkező GS-rajongók kis csapatában: „A GS Trophy-n mindenki nyertes, mivel az együtt töltött egy hét után egyetlen nagy család lettünk” – mondta. „Ez az élmény örökké fog tartani, és ez a legnagyobb jutalom, amit bárkinek is adhatunk.”

+ További információk
Számomra a GS Trophy olyan volt, mint egy nagy családi összejövetel.

Hans de Visser, a BMW Motorrad marketingigazgatója

És a végső köszönet a BMW Motorrad marketingigazgatójától, Hans de Vissertől érkezik, aki a következőket mondta: „Számomra a GS Trophy olyan volt, mint egy nagy családi összejövetel. Bár Dél-Amerikában voltunk, nagyon sokan követtek minket az interneten és posztoltak biztató üzeneteket az összes úton lévő csapatnak. Ez olyan volt, mint a régi szép időkben, amikor képeslapokat küldtél a szeretteidnek.”  

+ További információk
Nézd meg a legjobb pillanatokról készült videó-összeállítást
További történetek, amelyek érdekelhetnek.
Megfelelő motorok.