Fotózás
Fürkész
Úgy gondolod, már mindent láttál?
Úgy gondolod, már mindent láttál?
Tévedsz. A szépség körülvesz minket – csak nem vagyunk hajlandók észrevenni. Pontosan ezért utazom olyan helyekre, amelyekről más még csak nem is hallott. Millió olyan dolgot észreveszek, amik egyébként rejtve maradnának. Természetesen nem könnyű eljutni ilyen helyekre. De ez jó dolog, hiszen egyébként nem lenne különleges. Hovatovább nemcsak a szemem fontos a jó képekhez és a fényképezőgép lencséje a motívumokhoz: egy olyan motorra is szükségem van, amellyel minden terepet bejárhatok.
Lencse
A Hold azon kevés helyek egyike, amelyet nem tudok elérni.
A Hold azon kevés helyek egyike, amelyet nem tudok elérni.
De olyan nagy itt a csend, mintha egy sivatagban lennék. Kikapcsolom a gépet, kiveszem a kamerát, és lencsét választok. Csak egy mozdulat: a pillanat örök. Katt. Ki járt itt utoljára előttem? Nem számít, mert én itt voltam, és mások is eljöhetnek ide. Anélkül, hogy többórás túrát kellene tenni a nehéz terepen.
Készen vannak a képek. Már semmi nincs, ami itt tartson. Folytatnom kell, amit elkezdtem. Mert a szikla mögött, a hegy árnyékában vagy a folyó túloldalán a következő csoda csak arra vár, hogy felfedezzem és köszöntsem. A kamera úgy tűnik el a táskámban, mint egy hajó horgonya. Csak egy kézmozdulat, és újra készen állok.
Kioldás
A pusztaság annyira kiterjedt, hogy szinte megállás nélkül tudnám fotózni.
A pusztaság annyira kiterjedt, hogy szinte megállás nélkül tudnám fotózni.
És ha nem lennének étkezési, ivási és alvási igényeim, akkor kizárólag ezt csinálnám. Nem vagyok olyan, mint az itteni sziklák – ha van is egy otthonom, nem szeretek túl sokéig egy helyen tartózkodni. Ahhoz, hogy megmutathassam másoknak az én perspektívámat, élveznem kell, ahogy a szél körülöleli a sziklákat: egyik vagy másik helyen, mindenütt és egyúttal sehol. Ez nemcsak a munkám: ez az életem! Felkapom a sisakomat, és folytatom a végtelen utazást: új nap, új helyek, új képek.
